A falu szociokulturális élete, története

A Répce menti kisnemesi községek életviszonyairól jellemző, vagy helyesebben, siralmas képet fest a járási szolgabírónak 176. szeptember 28-án a Mária Terézia-féle úrbérrendezés előkészítése kapcsán felvett és a vármegyéhez beküldött jelentése. Az úrbéri utasítás pontjaira adott válaszaiban megállapítja, hogy a járás községei közül Répceszemere, Jánosfa, Csér községekben semmi föld nincs, s ennek következtében maguk a kisnemesek is nyomorúságos anyagi viszonyok között élnek. A kisnemesek a birtokaikat bérbe adták, így csökkent a birtokok jövedelmezősége. A község lélekszámának emelkedése megakadt, mert a zsellérek elhagyták a falut.

1784-1787 első magyar népszámlálás adatai:

Szemere jogállása: község; Birtokos neve: közbirtokosság;

Házak:85: Családok:156: Jogi népesség:670: Távollévők:46: Idegenek: 22; Tényleges népesség: 646; Házas férfiak: 112; Nőtlenek: 241; Összes férfi: 353; Nők összesen: 317; Pap: 2; Nemes: 119; Tisztviselő: -; Polgár: -; Paraszt: 7;

Polgár és paraszt örököse: 5; Zsellér: 80; Egyéb: 34; Szabadságolt katona: - ;

Sarjadék 1-12: éves: 67; Sarjadék 13-17 éves: 22; Összesen: 336

Répceszemere népességének statisztikája: (1784-2001)

A lélekszám hűen tükrözi az életszínvonal váltakozását. A járási szolgabíró 1767-es jelentését követő időkben a faluban fokozatos fejlődés figyelhető meg. Feltűnő az 1800-as évek lélekszám-növekedése. Erre az időszakra tehető a település gazdasági virágzása. A XX. században megfigyelhető egy nagyarányú csökkenés, mely az ezredfordulóra érkezett mélypontjára. Ez a szomorú tendencia szintén a gazdasági körülmények rosszabbodásával hozható összefüggésbe. Az 1970-es évektől a körzetesítések nyomán kialakult létbizonytalanság egyet jelentett a község halálos ítéletével…

Az 1900-as évek elején gyakori volt a rossz ivóvíz miatt a tífuszos megbetegedés. Ezért 1939-ben két artézi kutat fúrtak a faluban. Ennek köszönhetően (is) ebben az időszakban az élveszületések száma 20-25 %-os volt. Ne becsüljük le ezeket az adatokat! Ugyanebben az időszakban a vármegyében 20%-os, országosan pedig 20,7%-os ez az arány.

Répceszemere lakóházainak statisztikája:

Halasy György plébános 1864-ben, a kiegyezés évében vetette papírra a következő sorokat: „Répceszemerérül ellehet mondani, hogy szép község, csinos és művelt nép lakja, melly közbirtokosokbul és iparosokbul áll. Az ipart emeli a tavasszal és ősszel tartatni szokott híres országos vásár.”